A horror királya fél a sötétben 😳

„Ötéves koromban nagy megrázkódtatás ért – vallotta be egyik interjújában Stephen King. – Azóta félek a sötétben, és lámpafénynél alszom el. Azért találom ki ezt a sok hajmeresztő történetet, hogy elűzzem a múlt démonait.”

A hajmeresztést meglehetősen tökélyre vitte az elmúlt fél évszázadban: a horror királyaként 👑tartják számon.

Nemrég ünnepelte hetvenötödik születésnapját🎂 Stephen King, a világ egyik legnépszerűbb írója, a fantasztikus és rémtörténetek utolérhetetlen mestere.
Az első novellája alig tizenkilenc évesen jelent meg, az azóta eltelt több mint fél évszázad alatt több mint hatvan regényt írt, nem beszélve a kisregényekről, novellákról és e-könyvekről.

Rémségek egész sorát szabadította a nagyérdeműre, amely az első regénye, a szemétkosárból a toplisták élére került Carrie (A boszorkánylány) – jajj de szerettem – óta érdeklődéssel falja könyveit, nézi a belőlük készült filmeket. A kettő ugyanis elválaszthatatlan egymástól, tökéletes egységet alkot.

🎥A modern irodalom történetében Stephen King az első, akinek gyakorlatilag az összes írását megfilmesítették, a producerek sorban állnak az ajtaja előtt, hogy megszerezzék egy-egy új regényének megfilmesítési jogait.
A műfaj legjobb rendezői vitték filmre regényeit, és több remek produkcióval ajándékozták meg a közönséget. (Carrie, Christine, A holtsáv, Cujo, A ragyogás, Kedvencek temetője, Az)

Az IMDb online filmes adatbázis legjobb 250 filmet tartalmazó listáját is Stephen King-adaptáció vezeti, A remény rabjai, melynek érdekessége, hogy nem horror, nincs benne semmi fantasztikum, és nem regényből, hanem novellából készült – letehetetlen.

De mitől ilyen népszerű a király? 🤔
Aki ráadásul nemcsak az angol nyelvterület ünnepelt írója, szinte nincs a világnak olyan országa, ahol ne borzonganának a történetein.

Sikerének titka mindenekelőtt abban rejlik, hogy addig jószerivel teljesen ismeretlen területet térképezett fel, járt be, a telepátiát, a telekinézist, a „ragyogást” tette regényei központi témájává.

Ráadásul mindezt olvasmányosan, lebilincselő módon tette. A módszert azóta tökélyre fejlesztette.

Tökéletes biztonsággal, nagy szakmai rutinnal játszik az ember idegeivel, sok olvasójának okoz álmatlan, lidércnyomásos éjszakát. Ennek megfelelően ma is nagy hozzáértéssel gyakorolja a ijesztgetés művészetét, légyen szó annak bármely területéről, karakteréről, hagyományos vagy új keletű megnyilvánulásáról.

King a megengedettnél is többet mesél a borzalom élvezetéről, az utána való zsigeri vágyakozásról. Sok kritikus szerint neki köszönhető a rémműfaj megújítása, irodalmi szintre emelése.

Más kérdés, hogy Stephen King nem tartja magát horrorírónak.
Különösen, hogy műveiben gyakran keverednek a horror, a sci-fi, a fantasy és a western elemei.

„Arra születtem, hogy ilyen regényeket írjak – mondja –, bár jómagam inkább novellistának tartom magam. Az amerikaiak életének élményeit írom meg. Végeredményben a McDonald’s irodalmi változata vagyok.” 😅

Már többször is hallatszottak olyan hangok, hogy befejezi az írói pályafutását. 😭😭
Szerinte ugyanis minden szerzőben csak bizonyos mennyiségű történet lakozik, nem szabad, hogy valaki önmaga paródiájává váljon. Azért valljuk be, aligha fenyegeti ilyen veszély a „királyt”.

„Az Isten olyan embernek teremtett, aki szeret történeteket kitalálni – mondja Stephen King. – Az egész hátterében tulajdonképpen az a nagyon egyszerű és önző megfontolás áll, amely egyébként minden művészt ösztönöz: a tudat, hogy amit csinálok, az tetszik az embereknek.”

Ennyi lenne az egész?
A borzongás iránti vágy kielégítéséről?
Aligha.
Történetei a felszínen rémmesék, de nagyon is a mai valóságban gyökereznek. A hősei pedig hús-vér alakok, a legtöbbször egyszerű átlagemberek. Könnyű velük azonosulni, hiszen a problémáik könnyen beazonosíthatók, mindenki számára ismertek, és ami rosszabb, bárkivel megeshetnek.

Nem véletlen tehát, hogy King megkapta a „modern horror mestere” kitüntető jelzőt, amely a téma maisága mellett éppen e hiteles, mai amerikai környezettel is magyarázható.

„Minden művemben arra törekszem – mondja King -, hogy a természetfölöttit még ijesztőbbé tegyem azáltal, hogy reális környezetbe helyezem, ugyanakkor a valóságot is sokkal félelmetesebbé teszem azáltal, hogy természetfölötti elemekkel ruházom föl. Azért írok, hogy megrémítsem az embereket, mert az emberek szeretnek megrémülni. … Munkám legnagyobb elismerése az lenne, ha valaki olvasás közben halálra rémülne…” – vallja be féltve őrzött titkát.

(Forrás :Blikk
Szilágyi G. Gábor)